Hogyan felelhet meg az LSD-BG-nek ausztriai kiküldéskor?

A munkavállalók ausztriai munkavégzésre történő kiküldésekor szigorúan be kell tartani a helyi munkajogi előírásokat. A bér- és szociális dömping elleni osztrák törvény (Lohn- und Sozialdumping-Bekämpfungsgesetz, LSD-BG) alapján az országba munkavállalókat kiküldő külföldi munkáltatóknak legalább az adott ágazatra vonatkozó, Kollektivvertrag néven ismert osztrák kollektív szerződésben meghatározott minimálbért kell megfizetniük. Ez a szabály a munkaszerződésre irányadó jogtól függetlenül érvényes.

Az osztrák hatóságok aktívan ellenőrzik az előírások betartását. A bérek határokon átnyúló egységesítése miatt nem hagyatkozhat pusztán a székhely szerinti ország bértábláira vagy az általános európai átlagokra. Minden ágazatnak saját kollektív szerződése van, és a megfelelő megállapodás azonosítása minden határokon átnyúló kiküldés első kötelező lépése.

A kollektív szerződés szerinti alapórabér megfizetése csak a pénzügyi kötelezettségek egy részét jelenti. Ausztriában a munkavállalók a legtöbb ilyen megállapodás alapján évente két további havi bérre is jogosultak. A két juttatás a 13. havi bér, az Urlaubsgeld néven ismert szabadságpénz, amelyet rendszerint júniusban fizetnek ki, valamint a 14. havi bér, a Weihnachtsgeld néven ismert karácsonyi juttatás, amelyet novemberben folyósítanak.

A külföldi munkáltatóknak az ideiglenes kiküldések esetén gondos elszámolásra van szükségük e juttatások kiszámításához. Ha egy kiküldött munkavállaló nem dolgozik a teljes naptári évben Ausztriában, a 13. és a 14. havi fizetés időarányos részét kell számára kifizetni. Az összeg meghatározásának alapja kizárólag az ausztriai kiküldés során ledolgozott hónapok vagy napok száma.

Ezekre a külön juttatásokra az osztrák adójog szerint kedvezményes, mindössze 6%-os átalányadókulcs vonatkozik. Az alacsony adókulcs növeli a munkavállalónak kifizetett nettó összeget, miközben a bérezés továbbra is megfelel az osztrák bérszámfejtési előírásoknak. A munkáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a székhely szerinti országban használt bérszámfejtési rendszereik helyesen tudják kezelni ezeket a külön tételeket.

A munkáltatóknak emellett a kiküldés teljes időtartamát is nyomon kell követniük. Az osztrák munkajog szerint, ha a kiküldés meghaladja a 12 hónapot, a munkáltatónak az osztrák munkajog valamennyi rendelkezését alkalmaznia kell, amennyiben azok kedvezőbbek a munkavállaló számára. Ezt a kedvezőbb szabály alkalmazásának elvének nevezik. A 12 hónapos határ figyelemmel kísérése elengedhetetlen a foglalkoztatási feltételek, a szabadságjogosultságok és a munkaidő-korlátok váratlan változásainak elkerüléséhez.

Az ausztriai munkavégzés megkezdése előtt a munkáltatóknak teljesíteniük kell a hivatalos bejelentési kötelezettségeket. Az LSD-BG 19. §-a alapján a külföldi munkáltatóknak elektronikus ZKO3-bejelentést kell benyújtaniuk a Szövetségi Pénzügyminisztérium Központi Koordinációs Hivatalához (ZKO). Ha egy munkaerő-kölcsönző határokon átnyúló szolgáltatás keretében biztosít munkavállalókat Ausztriába, ZKO3 helyett ZKO4-bejelentést kell benyújtania. A bejelentést még azelőtt fel kell dolgozni, hogy a kiküldött munkavállaló megkezdené feladatai ellátását.

A kiküldés eredeti tervének bármilyen változását haladéktalanul át kell vezetni. A munkáltatóknak azonnal ZKO3A-változásbejelentést kell benyújtaniuk, hogy tájékoztassák a hatóságokat az utólagos módosításokról, például a munkavégzés helyének vagy a kiküldés időtartamának változásáról. Az LSD-BG 23. §-a értelmében a kiküldő vállalkozásnak kapcsolattartót is ki kell jelölnie. Kapcsolattartó lehet az egyik kiküldött munkavállaló vagy egy Ausztriában lakóhellyel rendelkező hivatásos jogi képviselő; a kijelölt személynek rendelkezésre kell állnia a hatóságokkal való kapcsolattartás céljából.

A kiküldés ideje alatt meghatározott dokumentumoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük az ausztriai munkahelyen, vagy ott elektronikus úton elérhetőnek kell lenniük. A bérrel és egyéb díjazással kapcsolatos iratok, köztük a bérnyilvántartások, német vagy angol nyelven tárolhatók. Ahhoz, hogy egy szúrópróbaszerű ellenőrzés során megfeleljen az előírásoknak, a következő dokumentumokat kell elérhetővé tennie:

• A benyújtott ZKO3- vagy ZKO4-bejelentőlap
• A társadalombiztosítási A1-igazolás
• Minden kiküldött munkavállaló munkaszerződése
• Részletes bérjegyzékek és a bér kifizetésének igazolása
• Az egyes munkavállalók ledolgozott munkaóráinak nyilvántartása

Az A1-igazolás beszerzése a székhely szerinti ország társadalombiztosítási szerveitől esetenként több hétig is eltarthat. Ha az igazolás a kiküldés kezdetéig nem áll rendelkezésre, a munkáltatók egy helyettesítő dokumentum bemutatásával elkerülhetik a bírságot. A helyettesítő iratnak német vagy angol nyelvűnek kell lennie, és igazolnia kell, hogy a munkavállalót a saját országában bejelentették a társadalombiztosításba.

Nem minden határokon átnyúló kiküldéshez szükséges a szokásos bejelentési eljárás. Az EU-ban, az EGT-ben vagy Svájcban székhellyel rendelkező munkáltatók mentesülnek a kiküldött munkavállalók ausztriai bejelentési kötelezettsége alól, ha e dolgozók havi bruttó fizetése 2026-ban legalább 8 085 euró. Ez az összeg a 2025-ben alkalmazott 7 740 eurós küszöbhöz képest emelkedést jelent. A magas fizetéshez kötött mentesség feltétele, hogy a bért évente 14 alkalommal fizessék ki, 12 rendes havi fizetés és két további külön juttatás formájában.

Eltérő szabályok érvényesek, ha a kiküldött munkavállalók harmadik országbeli, nem pedig uniós állampolgárok. Ha a munkáltató harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó ZKO-bejelentést nyújt be, a ZKO azt automatikusan továbbítja az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak (AMS). Az AMS ezután ellenőrzi az érintettek munkavállalási jogosultságát, és uniós kiküldési igazolást állít ki, amely biztosítja, hogy jogszerűen dolgozhassanak az országban.

A toborzási gyakorlatot a közelgő európai előírásokhoz is hozzá kell igazítani. Az EU bérátláthatósági irányelve, amelyet a tagállamoknak 2026. június 7-ig kell átültetniük a nemzeti jogukba, előírja, hogy az ausztriai munkáltatóknak az álláshirdetésekben vagy az első interjú előtt közölniük kell a kezdő fizetést vagy a bérsávot. Ez azt jelenti, hogy a bérek átláthatóságát már a munkavállalók kiküldése előtt be kell építeni a felvételi és kiküldési folyamatba.

Az osztrák munkajogi szabályok betartását az építőiparban ellenőrzik a legszigorúbban. Azoknak a külföldi munkáltatóknak, akik építési munkákra küldenek ki munkavállalókat Ausztriába, be kell jelenteniük őket az Építőipari Munkavállalók Szabadság- és Végkielégítési Pénztáránál (BUAK), és minden ledolgozott nap után szabadságpénztári hozzájárulást kell fizetniük. Ez a kötelezettség az általános társadalombiztosítási és adóügyi eljárások mellett áll fenn, és további adminisztratív terhet jelent.

A BUAK 1946-ban létrehozott közjogi testület, amely kezeli az építőipari munkavállalók szabadságjogosultságait, és közvetlenül fizeti ki a szabadságra járó összegeket. Mivel az építési munkák gyakran szezonálisak, és több munkáltató között oszlanak meg, a BUAK központi nyilvántartóként működik. A külföldi munkáltatóknak be kell jelenteniük a napi munkaórákat, és az előírt napi hozzájárulásokat közvetlenül a pénztárnak kell megfizetniük, hogy dolgozóik jogszerűen szerezzenek jogosultságot a szabadságnapokra.

Az építőipari előírások betartását az ellátási láncban érvényesülő nyomás is szigorúan kikényszeríti. Az osztrák építőiparban a fővállalkozók az egész szerződéses láncra kiterjedő egyetemleges felelősséggel tartoznak az alvállalkozók bérfizetési és társadalombiztosítási kötelezettségeinek teljesítéséért. Emiatt az osztrák fővállalkozók alaposan ellenőrzik az alvállalkozók dokumentációját. Ha egy alvállalkozó elmulasztja a BUAK-regisztrációt, vagy az előírtnál kevesebb bért fizet a dolgozóinak, a fővállalkozó anyagilag felelősségre vonható.

Az LSD-BG szigorú követelményeinek megszegése súlyos pénzügyi következményekkel jár. A bejelentési kötelezettségek megsértése vagy a szükséges dokumentumok elérhetőségének hiánya miatt a munkáltatók akár 20 000 eurós közigazgatási bírsággal sújthatók, az érintett munkavállalók számától függetlenül. Ha a munkáltató akadályozza a bérfizetés ellenőrzését, vagy felszólításra nem nyújtja be a bérnyilvántartásokat, a bírság összege akár 40 000 euróra is emelkedhet.

A legsúlyosabb bírságok az előírtnál alacsonyabb bérezéshez kapcsolódnak. Bérdömping esetén a munkáltatót legfeljebb 400 000 eurós bírság sújthatja; a konkrét összeg a ki nem fizetett díjazás mértékétől függ. Az ebből eredő felelősség elkerülésének egyetlen megbízható módja a bérszámfejtés előkészítése, az A1-igazolások beszerzése és a ZKO-bejelentések benyújtása jóval a kiküldés kezdete előtt.