Finn szabadságdíj és lomakorvaus számítása: 9% vagy 11,5%

A munkavállalók Finnországba történő kiküldésekor szigorúan be kell tartani a helyi munkajogi előírásokat. A munkavállalók kiküldéséről szóló finn törvény (447/2016) alapján a külföldi munkáltatóknak ugyanazokat az alapvető foglalkoztatási feltételeket kell biztosítaniuk az alkalmazottaiknak, mint amelyek a helyi finn munkavállalókat megilletik. E kötelező feltételek közé tartoznak a fizetett éves szabadságra és a szabadságdíjra vonatkozó előírások is.

Sok külföldi bérszámfejtési osztály nem tudja, hogy a finn szabadságszabályok a kiküldött munkavállalókra már az első munkanaptól vonatkoznak. A finn munkáltatóknak az éves szabadságról szóló törvény (Vuosilomalaki) szerint kell kiszámítaniuk és kifizetniük az alkalmazottak szabadságmegváltását. Ha az összeget nem e jogszabálynak megfelelően számítják ki és fizetik ki, az közvetlen szabályszegést jelent, elmaradt munkabér iránti követeléseket és közigazgatási bírságokat von maga után. E kockázat kezeléséhez pontosan ismerni kell, hogyan keletkezik a szabadságjogosultság, és hogyan működik a szabadság díjazása Finnországban.

A szabadságjogosultság számítása szigorúan meghatározott, százalékos rendszeren alapul. A pontos mérték attól függ, hogy egy adott naptári fordulónapon mióta áll fenn a munkaviszony. A százalékos számítási módszer szerint a szabadságmegváltás a munkavállaló szabadságmegállapítási évben elért teljes bruttó keresetének 9%-a, ha a munkaviszony március 31-én még nem állt fenn egy éve.

Ha a munkaviszony március 31-én legalább egy éve fennáll, a szabadságdíj vagy a szabadságmegváltás mértéke a szabadságmegállapítási évben megkeresett bruttó munkabér 11,5%-ára emelkedik. A Finnországban működő külföldi vállalkozások bérszámfejtésében gyakori hiba a téves százalékos mérték alkalmazása.

A bruttó béralap meghatározása gondos odafigyelést igényel. A 9%-os vagy 11,5%-os mérték alkalmazása előtt bizonyos kifizetéseket ki kell hagynia a teljes bruttó keresetből. A százalékos számítás alapjába nem számíthatók be a vészhelyzetben végzett túlórákért, illetve a jogszabályban előírt vagy megállapodás szerinti túlórákért fizetett pótlékok. A túlóra díjazásából csak az alapbérnek megfelelő rész vehető figyelembe; a pótlékot vagy bónuszt ki kell zárni a számításból.

A százalékos számítás a részmunkaidős vagy rövid időre alkalmazott munkavállalókat is védi. Azok a dolgozók is jogosultak szabadnapokra, akik túl kevés napot vagy órát dolgoznak ahhoz, hogy rendes éves szabadságra szerezzenek jogosultságot. A finn jog szerint a munkaviszony minden hónapjára két szabadnapot vehetnek igénybe, és megkapják a lomakorvaus néven ismert, százalékos alapon számított szabadságmegváltást. Így minden Finnországban ledolgozott óra hozzájárul a munkavállaló szabadsághoz kapcsolódó juttatásához.

A százalékos mértékek megfelelő alkalmazásához a munkáltatóknak a bérszámfejtés ütemezését a finn szabadságmegállapítási évhez, vagyis a lomanmääräytymisvuosi időszakához kell igazítaniuk. Ez nem esik egybe a szokásos naptári évvel. Április 1-jétől a következő év március 31-éig tart. Minden számítást, a jogosultságok meghatározását és a százalékos mérték megállapítását ehhez az időszakhoz kell kötni.

A szabadságmegállapítási évben a munkavállalók a havi munkavégzésük mennyisége alapján szereznek éves szabadságra való jogosultságot. A teljes jogosultsági hónap meghatározására két szabály valamelyike alkalmazandó. Az első szerint a munkavállaló akkor szerez jogosultságot, ha egy naptári hónapban legalább 14 napot dolgozik. Ha a szerződése vagy munkarendje alapján nem éri el ezt a 14 napos küszöböt, akkor is jár neki szabadság, ha az adott naptári hónapban legalább 35 órát dolgozik.

A havonta megszerezhető szabadság mértéke a munkaviszony egyéves időtartamának elérésével változik. A foglalkoztatás első évében – vagyis ha a munkaviszony március 31-én még nem áll fenn 12 hónapja – a munkavállalónak teljes jogosultsági hónaponként 2 munkanap szabadság jár. Az így megszerezhető éves keret legfeljebb 24 nap.

Ha a munkaviszony március 31-én már legalább 12 hónapja fennáll, a havi jogosultság 2,5 munkanapra nő. A munkavállalónak így egy teljes szabadságmegállapítási évre legfeljebb 30 nap éves szabadság jár. E küszöbök nyomon követése alapvető fontosságú, mert a havi jogosultság 2 napról 2,5 napra történő emelkedése a 9%-os számítási mértékről a 11,5%-osra való áttérést is maga után vonja.

A megszerzett jogosultságok és a hozzájuk kapcsolódó kifizetések helyes kezelése módszeres bérszámfejtési folyamatot igényel. A munkáltatók nem várhatnak a projekt végéig az ilyen kötelezettségek kiszámításával. A bérszámfejtőknek ehelyett havonta nyomon kell követniük a munkaórákat, és az év során meghatározott időközönként a megfelelő szabályokat kell alkalmazniuk.

A szabadság tényleges kiadásának és a kapcsolódó kifizetéseknek szigorú, jogszabályban meghatározott sorrendet kell követniük. Finnországban a törvényben meghatározott nyári szabadságolási időszak május 2-ától szeptember 30-áig tart. A munkáltatóknak ebben az időszakban a megszerzett jogosultságból legalább 24 munkanap szabadságot kell kiadniuk.

A jogszabályok betartásához a vállalkozásoknak az alábbi gyakorlati lépéseket kell követniük: Először is minden naptári hónapban pontosan tartsa nyilván az egyes kiküldött munkavállalók munkanapjait és munkaóráit, hogy megállapíthassa, elérik-e a jogosultsághoz szükséges 14 napos vagy 35 órás küszöböt. Másodszor számítsa ki a szabadságmegállapítási évben megkeresett bruttó munkabért, és a számítás alapjából zárja ki az összes túlórapótlékot. Harmadszor határozza meg a kifizetés megfelelő időpontját, és a legalább egy hétig tartó szabadság esetén a szabadságdíjat még annak kezdete előtt fizesse ki. Negyedszer az egy hétnél rövidebb szabadságokra járó megváltást a vállalkozás szokásos bérfizetési napján folyósítsa. Ötödször a kiküldés végén számítsa ki a fennmaradó, ki nem vett szabadság után járó megváltást, és lomakorvaus jogcímén, készpénzben, a munkavállaló utolsó munkabérével együtt fizesse ki.

A számítási és kifizetési lépések hibás végrehajtása súlyos pénzügyi kockázatokkal jár. A munkaviszony megszűnésekor esedékes szabadságmegváltás késedelmes kifizetése bírságot és emelt összegű térítés megfizetésére vonatkozó kötelezettséget eredményezhet a munkáltató számára.

Bár a szabadságdíjra vonatkozó szabályok szigorúak, a munkavállalók kiküldéséről szóló finn törvény a nagyon rövid idejű kiküldésekre szűk körű kivételeket tartalmaz. Az áruk első összeszerelését vagy beszerelését végző szakképzett munkavállalók rövid idejű kiküldésére nem vonatkoznak a finn szabadságdíj- és minimálbér-előírások. A mentesség azonban csak akkor érvényes, ha a munkát 8 napon belül elvégzik.

A 8 napos mentesség csak szűk körben alkalmazható, és az építőiparra nem terjed ki. Ebben az ágazatban a finn minimálbérre és éves szabadságra vonatkozó szabályok már az első munkanaptól érvényesek. Minden olyan külföldi kivitelezőnek, aki kőműveseket, ácsokat vagy munkavezetőket küld finn építkezésre, már az első munkaórától számítania kell a szabadságjogosultságot.

A törvényi követelményeken túl a külföldi munkáltatóknak az alkalmazandó kollektív szerződést is ellenőrizniük kell. Bár jogszabály nem írja elő, a legtöbb finn kollektív szerződés szabadsághoz kapcsolódó bónusz fizetésére kötelezi a munkáltatót; ennek finn neve lomaraha vagy lomaltapaluuraha. A juttatás általában a munkavállaló szabadságdíjának 50%-a. A kollektív szerződések a lomaraha kifizetésének feltételéül gyakran azt szabják, hogy a munkavállaló közvetlenül a szabadság vége után ismét munkába álljon.

Emellett a jogszabályok betartása többet jelent a bérekre és a szabadságdíj százalékos mértékére vonatkozó előírások teljesítésénél. A kiküldött munkavállalókról szóló finn törvény módosításai értelmében a munkáltatók kötelesek fedezni az érintettek tényleges utazási, szállás- és étkezési költségeit.

A kiküldés időtartama a betartandó előírások körét is módosítja. Ha egy munkavállalót 12 hónapnál hosszabb időre küldenek Finnországba, vagy 18 hónapnál hosszabb időre, amennyiben a munkáltató hivatalos hosszabbítási kérelmet nyújt be, akkor az összes kötelező finn foglalkoztatási feltétel megilleti. E változás szélesebb körű helyi szabadságjogosultságot biztosít a dolgozónak, a munkáltatót pedig a finn munkajogi szabályozás teljes körének betartására kötelezi.

Ahhoz, hogy gond nélkül áteshessenek a finn munkaügyi hatóságok ellenőrzésén, a külföldi munkáltatóknak kifogástalan dokumentációval kell rendelkezniük. A Finnországba munkavállalókat kiküldő munkáltatóknak részletes szabadságnyilvántartást kell vezetniük, amelynek finn neve vuosilomakirjanpito. A bejegyzésekben pontosan fel kell tüntetni a szabadságdíj és a szabadságmegváltás kiszámításának módját, beleértve a bruttó béralapot, a figyelmen kívül hagyott túlórapótlékokat és a megszerzett szabadságnapokat.

A részletes szabadságnyilvántartások mellett a külföldi kiküldő vállalkozásoknak az alapvető bérszámfejtési dokumentumokat is meg kell őrizniük. Ide tartoznak a bérjegyzékek, a munkaidő-nyilvántartások és a banki átutalási bizonylatok, amelyekkel a finn munkaügyi hatóságok előtt igazolhatják az előírások betartását. Az összes iratnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, mivel az ellenőrök a kiküldés ideje alatt és a munka befejezése után még hosszú ideig is kérhetik a bemutatásukat.