25 nap fizetett szabadság: BUAK-szabadságpénz Ausztriában

Az építőipari munkavállalókat Ausztriába kiküldő külföldi vállalkozásoknak különleges munkajogi előírásokat kell betartaniuk. Az építőipari munkavállalók szabadságáról és végkielégítéséről szóló törvény (Bauarbeiter-Urlaubs- und Abfertigungsgesetz, BUAG) értelmében minden munkáltatónak, amely Ausztria területén végzett építési projektekhez alkalmaz munkaerőt, be kell tartania a szabadságra vonatkozó különleges szabályokat. Ennek részeként a kötelező szabadság-hozzájárulásokat közvetlenül egy központi alapba kell befizetnie, ahelyett, hogy a szabadságpénz kezelését teljes egészében vállalaton belül végezné. Ezek az előírások minden olyan külföldi munkáltatóra vonatkoznak, amely építőipari munkavégzésre küld ki munkavállalókat Ausztriába.

Ez a központi alap az Építőipari Dolgozók Szabadság- és Végkielégítési Pénztára, közismert nevén a BUAK. Az 1946-ban alapított BUAK közjogi testület, amelyet a munkáltatók és a munkavállalók képviselői egyenlő arányban irányítanak. A rendszerre azért van szükség, mert az építőiparban gyakoriak a szezonális munkamegszakítások. Az általános munkajogi szabályok nem illeszkednek megfelelően ennek az ágazatnak a sajátosságaihoz. Ezért a BUAG szabadságra vonatkozó rendelkezései jelentősen eltérnek az általános osztrák szabadságtörvénytől (Urlaubsgesetz), és olyan keretet teremtenek, amely gyakori munkáltatóváltás esetén is védi a munkavállalók szabadságra való jogosultságát.

Az előírások nyomon követése és a szezonális munkamegszakítások kezelése érdekében a munkavállaló szabadságjogosultsága nem egyetlen munkáltatóhoz kötődik. A BUAK ehelyett vállalattól független, ágazati rendszert működtet. Ez azt jelenti, hogy a szabadságnapok megszerzéséhez szükséges jogosultsági hetek a különböző munkáltatóknál töltött időből összeadódnak. Amikor a munkavállaló egyik építőipari vállalkozástól a másikhoz kerül, az addig összegyűjtött heteket magával viszi, így a fizetett szabadság megszerzéséhez már teljesített idő nem vész el.

Ebben a rendszerben minden olyan naptári hét jogosultsági hétnek számít, amelyen a munkavállaló ausztriai építkezésen dolgozik. A teljes szabadságjogosultság a naptári évben teljesített jogosultsági hetek számával egyenes arányban keletkezik. Amint egy kiküldött munkavállaló eléri az 52 jogosultsági hetet, 25 nap szabadságra jogosult, ami 30 munkanapnak felel meg.

A szabadságjogosultság az ágazatban eltöltött hosszabb munkaviszonnyal növekszik. 1040 jogosultsági hét teljesítése után 30 nap szabadság jár, ami 36 munkanapnak felel meg. Mivel ezek a hetek különböző projektek és munkáltatók között is összeadódnak, a BUAK folyamatos nyilvántartást vezet minden munkában töltött hétről, hogy pontosan megállapítható legyen, mikor éri el a munkavállaló ezeket a küszöbértékeket.

Az összegyűjtött jogosultságok a munkavállalót szolgálják, finanszírozásukról azonban a munkáltatóknak kell gondoskodniuk a BUAK-nak fizetett napi szabadság-hozzájárulással. Ez a kötelezettség minden egyes olyan napra vonatkozik, amikor a munkavállaló Ausztria területén építőipari munkát végez. A befizetendő összeg nem átalány. Kiszámítására szigorú, törvényben meghatározott képlet szolgál, amely a munkavállaló tényleges bérszintjét és munkaidejét veszi figyelembe.

A napi szabadság-hozzájárulást a következő képlettel számítják ki: ((órabér + 20%) x szorzótényező) / 5. Ez biztosítja, hogy a pénztár elegendő pénzeszközzel rendelkezzen az alapösszegű szabadságpénz fedezésére.

A képlet helyes alkalmazásához a munkáltatóknak először a megfelelő órabért kell meghatározniuk. Ennek alapja a munkavállaló munkaköri besorolására alkalmazandó osztrák kollektív szerződésben, az úgynevezett Kollektivvertragban rögzített minimálbér. Az órabér meghatározása után a munkáltatónak a szorzótényezőt is alkalmaznia kell. Ennek értéke az adott kollektív szerződésben meghatározott, rendszerint ötnapos munkahétre irányadó rendes heti munkaidőtől függ. A végső szorzat öttel történő elosztásával a képlet pontosan megadja azt a napi hozzájárulási összeget, amelyet a munkáltatónak az adott munkavállaló után a BUAK-nak kell befizetnie.

A hozzájárulások befizetése és a jogosultságok rögzítése után a szabadságpénz igénylésének folyamata eltér a szokásos bérszámfejtési eljárástól. Az igénybe vett szabadság időtartamára járó összeget nem a munkáltatónak, hanem a BUAK-nak kell közvetlenül kifizetnie a munkavállaló részére. Ez a közvetlen kifizetési rendszer biztosítja, hogy a dolgozó megkapja a pénzét, függetlenül munkáltatója aktuális pénzforgalmától vagy adminisztratív státuszától.

A BUAK közvetlen kifizetése a kiküldés ideje alatt igénybe vett szabadságra vonatkozik. Az ausztriai foglalkoztatás befejezését követő hat hónapon belül is alkalmazható, amennyiben az alapul szolgáló munkaviszony továbbra is fennáll. Az összeg igényléséhez meghatározott adminisztratív lépéseket kell követni.

A szabadság idejére járó díjazás igényléséhez a munkavállalónak vagy a nevében eljáró vállalkozásnak be kell nyújtania a BUAK-hoz a „Szabadság idejére járó díjazás iránti igények benyújtása a BUAG 33f. §-a alapján” című nyomtatványt.

Ha a munkavállaló nem veszi ki az összegyűjtött szabadságát, az adott napok pénzbeli ellenértékét nem veszíti el automatikusan. Az osztrák építőiparban fennálló foglalkoztatása megszűnését követő hat hónap elteltével kérheti a BUAK-tól a ki nem vett szabadság pénzbeli megváltását. A hat hónapos várakozási idő azonban nem vonatkozik erre a kifizetésre, ha a munkavállaló nyugdíjba vonul, vagy ha az örökösök egy elhunyt munkavállaló után járó összeget igénylik.

A közvetlen igénylések kezelése mellett a munkáltatóknak a társadalombiztosítási megosztás és a téli ünnepnapokra járó visszatérítések összetett szabályait is figyelembe kell venniük. Társadalombiztosítási szempontból a szabadságpénz két részre oszlik: 50%-a továbbfolyósított munkabérnek, 50%-a pedig szabadságjuttatásnak minősül. Ez a megosztás befolyásolja a járulékok kiszámítását és a társadalombiztosítási szerveknek történő bejelentését.

A munkáltatók ügyintézésének egyszerűsítése érdekében a BUAK közvetlenül a munkáltató illetékes társadalombiztosítási szervnél vezetett járulékszámlájára utalja a társadalombiztosítási járulékokat. Az átutalásra azonban törvényben meghatározott felső határ vonatkozik. A BUAG 26. §-a értelmében a BUAK a munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat csak a bruttó díjazás 17%-ának megfelelő általános felső határig vonja le és utalja át.

Mivel a tényleges társadalombiztosítási járulékkulcsok gyakran meghaladják ezt a felső határt, a fennmaradó rész megfizetése továbbra is a kiküldő munkáltató kötelezettsége. A kiküldő munkáltatónak a BUAK 17%-os felső határa és a ténylegesen magasabb munkáltatói társadalombiztosítási járulékok közötti különbözetet, valamint a kommunális adót és a bécsi metróadót is meg kell fizetnie.

A téli működés további szabályokkal és pénzügyi könnyítésekkel jár. Ha egy vállalkozásnak a téli munkaszüneti napok idején is vannak alkalmazottai, a BUAK-tól kérheti az ezekre a napokra törvény szerint járó díjazás átalányalapú visszatérítését. A téli ünnepnapi visszatérítés kiszámítása: (kollektív szerződés szerinti bér + 20%) x heti munkaórák / 5 x téli ünnepnapok száma. Ezenfelül a külföldi munkáltatók a nem bérjellegű munkaerőköltségek, konkrétan az ezeken a téli ünnepnapokon megfizetett társadalombiztosítási járulékok 30,1%-ának visszatérítésére is jogosultak a BUAK-tól. Ez hozzájárul a munkavállalók továbbfoglalkoztatásával járó költségek fedezéséhez a leghidegebb hónapokban.

A pénzügyi számításokon és a téli visszatérítéseken túl az ausztriai építkezéseken a szabályok betartásához az adminisztratív nyilvántartások folyamatos ellenőrzése is szükséges. Annak érdekében, hogy a munkáltatók és a munkavállalók azonos információkkal rendelkezzenek, a BUAK évente négyszer közvetlenül a dolgozónak küldi meg az „ANI” elnevezésű munkavállalói tájékoztatót, amely az összegyűlt jogosultsági heteket és az aktuális szabadságjogosultságot tartalmazza. A munkáltatóknak célszerű másolatot kérniük ezekről a tájékoztatókról a munkavállalóktól, hogy összevethessék őket a belső bérszámfejtési nyilvántartásokkal.

A szabadságjogosultságok kezelése során különös figyelmet kell fordítani a határidőkre. Az időben ki nem vett szabadságnapokra vonatkozó jogosultság a megszerzésük évét követő harmadik év március 31-én lejár és elvész. A munkáltatóknak pontosan nyomon kell követniük ezeket a dátumokat, hogy a munkavállalók a jogvesztő határidő előtt kivegyék a szabadságukat vagy igényeljék a kifizetést. A határidők követésének elmulasztása a szabályok betartásával kapcsolatos vitákhoz, közigazgatási bírságokhoz és szükségtelen pénzügyi veszteségekhez vezethet az ausztriai építési projekteknél.