Vander Elst: kiküldés helyi munkavállalási engedély nélkül

Európában a határokon átnyúló alvállalkozói tevékenység egyre inkább nem uniós állampolgárok munkájára támaszkodik. A Vander Elst-elv alapján azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az egyik EU-tagállamban jogszerűen dolgoznak és tartózkodnak, ideiglenesen kiküldhetők egy másik EU-tagállamba anélkül, hogy új helyi munkavállalási engedélyre lenne szükségük. Ez a szabály lehetővé teszi a munkaerő gyors bevetését, enyhítve az építőiparban, a szállításban és a feldolgozóiparban tapasztalható súlyos létszámhiányt.

A határokon átnyúló munkaerő-mobilitás jelentős méreteket ölt. A harmadik országbeli állampolgárok kiküldésének fő kiinduló országai az EU-ban Lengyelország, Szlovénia és Spanyolország. A munkavállalók körében a bosznia-hercegovinai és az ukrán állampolgárság a leggyakoribb. A munkaerő jogszerű, határokon átnyúló foglalkoztatásának szabályait elengedhetetlen ismerni ahhoz, hogy az ellátási láncok az egyes országok bevándorlási jogszabályainak megsértése nélkül működhessenek.

A határokon átnyúló munkaerő-mobilitás jogi alapja nem új keletű. A Vander Elst-elv az Európai Unió Bíróságának a C-43/93. sz. Raymond Vander Elst kontra Office des Migrations Internationales ügyben hozott 1994-es ítéletéből ered. Az ügy egy belga bontási vállalkozásról szólt, amely marokkói munkavállalókat küldött ki egy franciaországi projektre. A francia hatóságok megpróbálták megbírságolni a munkáltatót, mert nem szerezte be a helyi francia munkavállalási engedélyeket.

Az Európai Unió Bírósága a munkáltató javára döntött. Következetes ítélkezési gyakorlata szerint a kiküldött harmadik országbeli állampolgároktól helyi munkavállalási engedély megkövetelése sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkét, amely biztosítja a szolgáltatásnyújtás szabadságát. A tagállamok nem korlátozhatják a külföldi munkáltató szolgáltatásnyújtáshoz való jogát olyan adminisztratív terhekkel, amelyek megkettőzik a kiküldő ország által már biztosított védelmi intézkedéseket.

Az évek során a fogadó országok azzal próbálták korlátozni ezt a szabadságot, hogy a munkavállalóktól hosszabb ideje fennálló kapcsolatot követeltek meg a kiküldő munkáltatóval. A bíróság azonban következetesen jogellenesnek minősítette az ilyen korlátozásokat. A C-244/04. sz. Bizottság kontra Németország ügyben az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy aránytalan és jogellenes a kiküldést ahhoz kötni, hogy a munkavállaló előzőleg meghatározott ideig, például 12 hónapig a kiküldő munkáltatónál dolgozzon. Ezzel egyértelművé vált, hogy az újonnan felvett nem uniós munkavállalók is azonnal kiküldhetők, amennyiben foglalkoztatásuk jogszerű.

Bár helyi munkavállalási engedélyre nincs szükség, a fogadó országok a kiküldés időtartamától függően továbbra is előírhatnak adminisztratív és tartózkodási követelményeket, például ideiglenes tartózkodási engedélyt vagy külön Vander Elst-vízumot. Ezek az előírások országonként eltérnek, ezért betartásuk összetett feladat. Az Európai Bizottság jelenleg például kötelezettségszegési eljárást folytat Németországgal szemben. A testület szerint a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a schengeni szabályokat sérti az a német követelmény, amely a harmadik országbeli állampolgároktól a legfeljebb 90 napos kiküldéshez további Vander Elst-vízum beszerzését írja elő.

A továbbra is fennálló jogvita ellenére a német nemzeti jog meghatározza a követendő eljárásokat. A német tartózkodási rendelet (Aufenthaltsverordnung) 17a. §-a értelmében azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik egy másik EU-tagállamban huzamosan tartózkodó jogállással rendelkeznek, mentesülnek a vízumkötelezettség alól, ha Németországban egy 12 hónapos időszakon belül legfeljebb 90 napig ideiglenesen szolgáltatást nyújtanak. A huzamosan tartózkodó jogállással nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárok számára azonban Németország továbbra is előírja a C típusú schengeni vagy D típusú nemzeti vízumként kiállított Vander Elst-vízum beszerzését a szolgáltatásnyújtás céljából történő beutazás előtt.

Spanyolország más megközelítést választott e jogok jogszabályba foglalására. A Vander Elst-elvet hivatalosan beépítette a 2025. május 20-án hatályba lépett új bevándorlási rendeletébe, kifejezetten a munkavállalási engedély alóli mentességként meghatározva azt. Bármely 180 napos időszakon belül 90 napnál rövidebb kiküldés esetén schengeni vízumra lehet szükségük azoknak a harmadik országbeli állampolgároknak, akik a schengeni térségen kívüli EU-tagállamban, például Írországban élnek. Ezzel szemben a schengeni országokból kiküldött munkavállalóknál általában elegendő a kiküldés előzetes bejelentése a spanyolországi munkavégzés megkezdése előtt.

Belgiumban a szabályozás kiemelt hangsúlyt helyez a társadalombiztosításra és a helyi regisztrációra. A Vander Elst-mentesség alapján kiküldött harmadik országbeli állampolgároknak rövid időtartamú kiküldés esetén nincs szükségük munkavállalási engedélyre vagy összevont engedélyre. A kiküldő országban azonban három hónapot meghaladó tartózkodási joggal kell rendelkezniük. A kiküldött munkavállalóknak a Belgiumba történő belépéstől számított három munkanapon belül be kell jelenteniük érkezésüket a helyi önkormányzatnál. A munkáltatóknak emellett előzetes LIMOSA-nyilatkozatot kell benyújtaniuk, és a társadalombiztosítási fedezet igazolására A1 jelű hordozható dokumentumot kell beszerezniük.

Délebbre, Olaszországban a jogi keret közvetlenül a nemzeti bevándorlási jogszabályok részét képezi. A Vander Elst-elvet az olasz bevándorlási törvény, más néven a 286/98. sz. törvényerejű rendelet 27. cikkének 1-bis bekezdése ülteti át. Ez a rendelkezés lehetővé teszi a nem uniós munkavállalók kiküldését a külföldi munkaerő belépését egyébként korlátozó éves kvóták alkalmazása nélkül.

Az Olaszországba Vander Elst-vízummal kiküldött munkavállalóknak nincs szükségük „nulla osta” dokumentumra, amely a szokásos munkavállalási engedélyt jelenti. Ehelyett a lakóhely bejelentésén van a hangsúly. A munkavállalónak az országba érkezésétől számított nyolc munkanapon belül tartózkodási engedélyt kell kérelmeznie. Így az olasz hatóságok a szolgáltatásnyújtás akadályozása nélkül követhetik nyomon az ideiglenes tartózkodást.

Hollandia szigorúan korlátozza az ideiglenes kiküldések időtartamát. A harmadik országbeli állampolgárok a Vander Elst-elv alapján legfeljebb hat hónapra küldhetők ki az országba. E jogállás fenntartásához a munkavállaló kiküldő országbeli tartózkodási és munkavállalási engedélyének a kiküldés teljes időtartama alatt érvényesnek kell maradnia. A munkáltatóknak gondoskodniuk kell arról, hogy a munkavállaló érvényes útlevéllel, valamint a kiküldő ország által kiadott tartózkodási és munkavállalási engedéllyel rendelkezzen, és így megfeleljen a helyi munkaügyi ellenőrzések követelményeinek.

Írországban eltérő akadályokkal kell számolni, mivel az ország nem része a schengeni térségnek. Az EU-tagállamból kiküldött, EGT-n kívüli országok állampolgárainak az utazás előtt Vander Elst-vízumot kell szerezniük. Ez legfeljebb 12 egymást követő hónapra adható ki, ami számos schengeni időkorlátnál hosszabb időtartamot jelent. Az ír Vander Elst-vízum iránti kérelmet az AVATS rendszerben kell online benyújtani, legfeljebb három hónappal a tervezett utazás előtt. Különösen fontos, hogy a kérelmező útlevele az Írországból való távozás megjelölt időpontját követően még legalább hat hónapig érvényes legyen.

Az eltérő nemzeti szabályozások betartásához rendszerezett dokumentációra van szükség. Bár a fogadó ország nem követelhet meg munkavállalási engedélyt, teljes körűen ellenőrizheti az Ön foglalkoztatási nyilvántartásait. Ha egy helyszíni ellenőrzés során nem tudja bemutatni az előírt dokumentumokat, az magas bírságokhoz és a projekt késedelméhez vezethet.

A munkáltatóknak egységes szerkezetű dokumentációt kell összeállítaniuk a jogszabályi megfelelés igazolására, még mielőtt bármelyik munkavállaló átlépné a határt. Az iratanyagnak a foglalkoztatást és a biztosítást alátámasztó, naprakész jogi igazolásokat kell tartalmaznia. Schengeni országokba történő kiküldéskor a munkavállalóknak maguknál kell tartaniuk legalább 30 000 euró fedezetet nyújtó, a sürgősségi orvosi ellátásra és a hazaszállításra is kiterjedő utazási egészségbiztosításuk kötvényét.

A jogszabályi megfelelés érdekében a munkáltatóknak be kell szerezniük és meg kell őrizniük a következő kötelező dokumentumokat:

• A kiküldő országban fennálló társadalombiztosítási jogviszonyt igazoló A1 jelű hordozható dokumentumot.
• Kitöltött előzetes bejelentést, például belgiumi kiküldés esetén LIMOSA-nyilatkozatot.
• A munkavállaló származási országában kötött munkaszerződését, amely fennálló, jogszerű foglalkoztatást igazol.
• Friss bérjegyzékeket, munkaidő-nyilvántartásokat és a munkabér kifizetését igazoló bizonylatokat a helyi minimálbérre vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzéséhez.
• Érvényes útlevelet és a kiküldő EU-tagállam által kiadott tartózkodási engedélyt.

A Vander Elst-elv hatékony lehetőséget kínál az Ön meglévő, nem uniós munkavállalóinak határokon átnyúló foglalkoztatására Európában. Ez azonban nem jelent általános mentességet a szabályok alól. Minden tagállam fenntartja a jogot határai ellenőrzésére, valamint annak vizsgálatára, hogy a kiküldések ideiglenesek, ténylegesek és jogszerűek-e.

A munkáltatóknak gondosan ellenőrizniük kell a helyi bejelentési és regisztrációs szabályokat, hogy a határokon átnyúló kiküldések minden előírásnak megfeleljenek. A célország vízumra, regisztrációra és nyilvántartásvezetésre vonatkozó követelményeinek betartásával a vállalkozások hatékonyan és jogi kockázat nélkül valósíthatják meg nemzetközi projektjeiket.