Hat kötelező dokumentum a Vander Elst-vízumhoz

Az európai egységes piacon működő vállalatoknak gyakran kell rövid időn belül más országba kiküldeniük a munkavállalóikat. Ha az érintettek nem uniós állampolgárok, az általános bevándorlási szabályok megakaszthatják a munkavégzést. A Vander Elst-vízum erre kínál megoldást. Lehetővé teszi, hogy az egyik uniós tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató ideiglenesen nem uniós állampolgárságú munkavállalókat küldjön ki egy másik tagállamba szolgáltatásnyújtás céljából, anélkül hogy a célországban új, külön munkavállalási engedélyt kellene beszereznie.

A Vander Elst-szabályozás megkönnyíti a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást. Mivel a fogadó országban nem kell az általános munkavállalási engedélyt beszerezni, a vállalkozások hatékonyan teljesíthetik szerződéses kötelezettségeiket. Bár a szokásos munkavállalási engedélyt nem kell kiváltani, a jogszerű beutazáshoz és az előírások betartásához továbbra is el kell végezni bizonyos adminisztratív lépéseket, és be kell nyújtani a kötelező dokumentumokat.

A Vander Elst-szabályozás egy Raymond Vander Elst belga bontási vállalkozót érintő jogvitából ered. Vander Elst 1989-ben megbízást nyert el franciaországi bontási munkák elvégzésére. A franciaországi munkaterületre több olyan marokkói alkalmazottját próbálta kiküldeni, akik már rendelkeztek érvényes belga munkavállalási engedéllyel. A francia hatóságok ezt kifogásolták, ami az Európai Unió Bíróságának (EUB) a C-43/93. sz. ügyben 1994-ben hozott, mérföldkőnek számító ítéletéhez vezetett.

Az EUB kimondta, hogy a tagállamok nem követelhetnek meg további munkavállalási engedélyt azoktól a harmadik országbeli állampolgároktól, akiket egy uniós székhelyű, ideiglenes határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó vállalat már jogszerűen és rendszeresen foglalkoztat. Ha a munkáltatót arra kötelezik, hogy a már alkalmazásában álló személyek számára új engedélyeket szerezzen be, az korlátozza a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát. Az ítélet rögzítette, hogy a fogadó országnak az ideiglenes kiküldés során tiszteletben kell tartania a munkavállaló küldő tagállamban fennálló jogi helyzetét.

Később egyes tagállamok azzal próbálták korlátozni ezt a szabadságot, hogy a kiküldést meghatározott minimális időtartamú előzetes foglalkoztatáshoz kötötték. Az EUB ezzel a kérdéssel a C-244/04. sz. ügyben 2006-ban hozott ítéletében foglalkozott. A bíróság egyértelművé tette, hogy a tagállamok nem írhatnak elő minimális előzetes foglalkoztatási időt a Vander Elst-szabályozás szerinti kiküldés feltételeként. A munkáltató tehát felvehet egy nem uniós állampolgárságú munkavállalót, és szinte azonnal kiküldheti egy másik uniós országba, ha minden egyéb jogi feltétel teljesül.

A jogi feltételek teljesítéséhez pontosan meghatározott dokumentumokat kell benyújtani a fogadó ország illetékes nagykövetségén vagy konzulátusán. Akár egyetlen irat hiánya is azonnali elutasításhoz vagy az ügyintézés jelentős elhúzódásához vezethet. A munkáltatóknak és a munkavállalóknak már az időpontfoglalás előtt össze kell gyűjteniük a hat kötelező dokumentumot.

A dokumentumok összegyűjtése csak az első lépés. Bár a kötelező iratok listája egységes, az uniós országok eltérő küszöbértékeket, mentességeket és ügyintézési határidőket alkalmaznak, amelyeket a munkáltatóknak figyelembe kell venniük.

Az említett országok közül Németország szigorú szabályokat alkalmaz arra vonatkozóan, hogy mikor szükséges Vander Elst-vízum. Vízumot kell igényelni, ha a németországi kiküldés meghaladja a három hónapot, vagy ha a munkavállaló a küldő országban csak ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, például olyannal, amely legfeljebb öt évig érvényes. Ilyen esetekben a munkavállalónak még azelőtt kell vízumot igényelnie, hogy a munkavégzés megkezdése céljából beutazna Németországba.

A huzamosan tartózkodó jogállással rendelkező munkavállalókra fontos kivétel vonatkozik. Ha egy harmadik országbeli állampolgár egy másik EU-tagállamban a 2003/109/EK irányelv szerinti huzamosan tartózkodó jogállással rendelkezik, mentesül a német vízumkötelezettség alól. Ez a mentesség bármely 12 hónapos időszakon belül legfeljebb 90 napig tartó ideiglenes szolgáltatásnyújtásra vonatkozik. A 90 napnál hosszabb kiküldések esetén a szokásos vízumeljárást kell követni, a tartózkodási jogállástól függetlenül.

A lengyelországi Varsóban működő német nagykövetségen benyújtott Vander Elst-vízumkérelem szokásos eljárási díja hozzávetőleg 400 PLN vagy 75 EUR. A díjat készpénzben, a helyi pénznemben kell megfizetni.

A munkáltatóknak számolniuk kell az esetleges késedelmekkel a német hatósági ügyintézés során. Az Európai Bizottság bírálta a német hatóságokat, mert a Vander Elst-vízumkérelmek tényleges ügyintézési ideje gyakran meghaladja az EUB által arányosnak tartott ötnapos határidőt. Bár a bíróság a szolgáltatásnyújtás szabadságának védelme érdekében gyors eljárást vár el, továbbra is gyakoriak az adminisztratív fennakadások.

Németország mellett más európai országok is saját eljárásrendjük szerint kezelik a nem uniós állampolgárok kiküldését. Belgiumban a másik uniós országból kiküldött harmadik országbeli állampolgároknak 90 napnál rövidebb tartózkodás esetén nincs szükségük munkavállalási engedélyre vagy vízumra. A munkáltatónak azonban a munkakezdés előtt elektronikusan be kell nyújtania a LIMOSA-bejelentést.

Spanyolország nemrég módosította a szabályozását. A 2025. május 20. óta hatályos új bevándorlási rendelet közvetlenül beépíti a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabályait a spanyol jogba. Ez lehetővé teszi, hogy a másik uniós tagállamban jogszerűen tartózkodó, nem uniós állampolgárságú munkavállalók ideiglenesen spanyol munkavállalási engedély nélkül dolgozzanak. Ha azonban a kiküldés meghaladja a 90 napot, tartózkodási vízumra van szükség. Emellett a 45/1999. számú spanyol törvény előírja, hogy a munkáltató a munkakezdés előtt elektronikusan értesítse az illetékes spanyol munkaügyi hatóságot a kiküldésről, bármilyen rövid is a megbízatás.

Olaszországban a Van der Elst-eljárást a 286/98. számú törvényerejű rendelet 27. cikkének 1-bis bekezdése szabályozza. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy a vállalatok mentesüljenek a szokásos éves kvótarendszer alkalmazása és a „nulla osta” (munkavállalási engedély) beszerzésének kötelezettsége alól. Bár a beutazási eljárás egyszerűsített, az adminisztratív kötelezettségek ezzel nem érnek véget. A Van der Elst-szabályozás keretében Olaszországba kiküldött munkavállalóknak az országba való belépéstől számított nyolc munkanapon belül tartózkodási engedélyt kell kérelmezniük.

Írország hosszabb ideig teszi lehetővé az ideiglenes kiküldést, de szigorú beutazási feltételeket alkalmaz. Az ír Van der Elst-vízummal az EGT-n kívüli országok állampolgárai ideiglenesen, legfeljebb 12 egymást követő hónapig dolgozhatnak. Ehhez a munkavállalónak egy másik uniós tagállamban jogszerűen kell tartózkodnia, és ott törvényesen foglalkoztatottnak kell lennie. A 12 hónapos időkorlát jelentős rugalmasságot biztosít a hosszabb távú építőipari vagy mérnöki projektekhez.

Az ausztriai projektek esetében az állam szorosan összehangolt rendszert működtet a kiküldött munkavállalók ellenőrzésére. Ha egy munkáltató harmadik országbeli állampolgárt küld ki Ausztriába, hivatalos bejelentést kell benyújtania. A Központi Koordinációs Hivatal (ZKO) a harmadik országbeli állampolgár kiküldésére vonatkozó bejelentést automatikusan továbbítja az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak (AMS), amely ezt követően uniós kiküldési igazolást állít ki.

Ausztriában a vízumkötelezettséget a kiküldés időtartama határozza meg. A hat hónapnál rövidebb időre Ausztriába kiküldött harmadik országbeli állampolgároknak „tartózkodási engedély – kiküldött munkavállaló” elnevezésű vízumot kell kérelmezniük. A kérelmet még az utazás előtt, a munkavállaló lakóhelye szerinti országban illetékes osztrák nagykövetségen vagy konzulátuson kell benyújtani.

Az eltérő nemzeti eljárások kezelése gondos előkészítést igényel. Bár a Vander Elst-szabályozás szükségtelenné teszi az általános munkavállalási engedélyek beszerzését, a hat kötelező dokumentumot minden esetben össze kell gyűjteni. A munkáltatóknak már a tervezés korai szakaszában be kell szerezniük az iratokat, hogy elkerüljék az adminisztratív késedelmeket, és munkavállalóik az első naptól jogszerűen dolgozhassanak.

Az előírások megsértése a projektek csúszásához, pénzbírságokhoz és a jó hírnév csorbulásához vezethet. Egyértelmű ellenőrzőlista összeállításával és a német, belga, spanyol, olasz, ír és osztrák szabályok eltéréseinek megismerésével a vállalatok magabiztosan szervezhetik meg a határokon átnyúló kiküldéseket.